Őseink kátránnyal, véres birkabőrrel, de füstlabdával is próbálták kezelni a beteget.

Fenyőkátrány: Az influenza történelméről nem tudunk sokat, mert a világháború alatt kitört járvány volt az első, ami után komolyan kezdtek foglalkozni a betegséggel. Korábban az influenza elleni módszerek nem ritkán gyógyító erejűnek bizonyultak, de a megelőzés is fontos. Sokan abban hittek, hogy amennyiben rendszeresen beveszik a gyógyszert, akkor csökken a megbetegedés esélye.

Az amerikai járvány idején a népi gyógymódok terjedtek el. Ezek némelyike kifejezetten undorító volt. Ilyen morbid praktika volt a mellkasra kent földigiliszta, vagy égő szén. Az egyik legrosszabb a hajópadló fényesítésére használt fenyőkátrány ital, amit úgy készítettek el, hogy a szenet és a fenyőt összekeverték.

Karbol füstlabda: 1889-ben Frederick August Roe készítette el a labdát, amit egész Angliában reklámoztak. A hirdetés szerint a találmány minden betegségre jó, ami orrdugulást okoz. A kis gumilabda nyomásra karbolsavat lőtt ki. A betegnek ezt kellett belélegeznie, hogy ezzel elpusztítsa a vírusokat. A reklám szerint a termék a betegségek megelőzésére is használható volt.

A cég annyira bízott a termékében, hogy 100 fontot ajánlottak annak, akinél nem vált be a gyógymód. Liusa Elizabeth Carill megvette a labdát, ám mégis influenzás lett. A cég ennek ellenére nem fizette ki a 100 fontot. A nő bírósághoz fordult. Carill megnyerte az ügyet, mert a bíróság szerint a reklám szerződésnek minősült a cég és a vásárló között.

Báránybőr: A Dél-Afrikában élő holland telepesek, a búrok körében terjedt el a XIX. században az, hogy birkákat nyúztak meg, majd a testmeleg véres bőrt az influenzás beteg mellkasára helyezték.

Eukaliptusz olaj: Az angoloknál az egyik legdurvább influenza elleni praktika az eukaliptusz olaj volt, amit rendszeresen a végbélbe kellett önteni.

Unikornis szarv: A XIII-XIV. században leírt, heves izzadással járó betegség körül sok a vita, mert azt nehéz kideríteni, hogy pontosan melyik kórképre utal. Habár sok név felmerült, mégis az a legvalószínűbb, hogy influenzáról volt szó.

A középkori angolok nagyon kreatívak voltak, ha a gyógyítani kellett. A legfurcsább ötleteik között szerepelt a sárkányok vize, de a filozófusok tojása is. Az utóbbit tojásból, sáfrányból, mustármagból és „porított unikornis szarvból” kellett volna előállítani.

A betegség VIII. Henriket is megijesztett. Ő királyi gyógymóddal állt elő, mert összekeverte a bort a gyógynövényekkel, majd ezzel kínált mindenkit, akit ismert.

Lótrágya és hagyma: 1890 és 1935 között rengetegféle gyógymóddal rukkoltak elő Illinois-ban, ugyanis ebben az időszakban kevés orvos és gyógyszer állt a helyiek rendelkezésére. Az influenza ellen két praktikát találtak ki. Az egyik esetében hagymát helyeztek el a beteg szobájában, mert állítólag az felszívja a betegséget. A másik gyógymódhoz lótrágya gőzre volt szükség. Ezt a beteg mellkasára kenték.

1917-ben New Yorkban is megjelentek a különböző, és nem ritkán furcsa, gyógymódok. Sok helyi piros kendőt viselt a karján, a nyakba pedig kámforgolyókat akasztottak. Jonas Salk gyógyszerész foghúzással, kloroform kúrákkal, és furcsa erős paprika kivonatokkal akarta meggyógyítani a pácienseket.

Fokhagymából fűzött nyaklánc: Az 1900-as évek elején sok érdekes gyógymódot eszeltek ki az emberek. Az amerikai járvány idején nyakba akasztott fokhagymafüzérrel mentek ki az emberek az utcára. A fokhagyma jótékony hatását nem az amerikaiak találták ki, hanem az ókori egyiptomiak, akik kis textíliába csomagolva az alsóneműjükre tűzték a növényt.

Forrás:http://life.ma/