dr. Bruce Lipton, A Sejtek Mágiája
(Tudat: A belső teremtő)
„ … amíg a tudat előre és hátrafelé mozog az időben, addig a tudattalan kizárólag a jelenben él. A tudat ábrándozik, tervezget, vagy a múlton mereng, a tudattalan ezzel szemben kötelességtudóan végrehajtja, amit megkövetel a pillanat. Amihez nincs is szüksége a tudat bábáskodására.
Ez a bámulatos kettős sincs azonban feszültség nélkül. A tudat azonos az „Énnel”, belső hangunkkal. Nagy látomásokat, terveket tartalmazhat, telve szeretettel, boldogsággal és bőséggel. Miközben azonban a tudatunk boldogságunkon munkálkodik, ki tartja kezében a gyeplőt? A tudattalan. Hogyan intézi ügyes-bajos dolgainkat? Pontosan úgy, ahogyan erre beprogramozták. Tudattalan viselkedésünk nem a mi találmányunk, hiszen legalapvetőbb viselkedésmintáinkat mások megfigyeléséből tettük magunkévá. És mivel a tudat általában nem figyel oda a tudattalanra, a legtöbben meglepődnek, amikor azt hallják, hogy épp olyanok, mint az édesapjuk vagy édesanyjuk, azaz, akik beprogramozták a tudatalattijukat.
Márpedig a másoktól – szülőktől, pajtásainktól és tanárainktól – ellesett viselkedésformák nem feltétlenül szolgálják a tudat érdekeit. Ábrándjaink legnagyobb kerékkötője éppen a tudattalan programozásunk lehet. E korlátok nem csupán magatartásunkra hatnak, de élettani folyamatainkat és ezzel együtt egészségünket is jelentősen befolyásolhatják. Mint korábban láttuk, az elme sarkalatos szerepet játszik az élő szervezetek fenntartásában.
A természet azonban nem úgy intézte, hogy tudat és tudattalan kettősége legyen az ember Akhilles-sarka. Inkább áldás ez, mint átok. …. Amennyiben tudattalanunkat ilyen egészséges viselkedésre programozták be, sikeresen végigcsinálhatjuk az életet anélkül, hogy tudnánk róla!”
Kommentáld!