Laci magas beosztásban dolgozik, pénzügyi területen.

Azzal keresett meg, hogy félelmei vannak. Félt attól, hogy a munkahelyén elégedetlenek vele, mert nem dicsérik meg a munkáját és attól is, hogy a levegőben lógó átszervezések miatt, veszélybe kerül az állása.

A beszélgetésünk során kiderült, hogy térdfájdalmai vannak, allergiás,     olykor fáj a nyaka, no és van egy sebburjánzásos betegsége is, a keloid.

A legelső alkalommal hosszasan beszélgettünk, pontosabban leginkább ő beszélte el a sérelmeket, amiket megélt már a munkahelyi kapcsolataiban.Tele volt gátlásokkal, korlátokkal, hitrendszeri blokkokkal. (Megnéztem a születési horoszkópot is, és a fajsúlyosabb, "tanító, nevelő" bolygók a munka és a kapcsolatok házában voltak.) 

A házassága, boldog és kiegyensúlyozott.Egészen elérzékenyülve beszélt a családjáról, feleségéről, gyermekeiről, és az édesanyjáról is. 

Egy valamiről nem beszélt, pontosabban igen keveset: sajátmagáról … 

Kértem, képzelje el, hogy nincs semmi problémája, minden rendben van körülötte. Aztán arra kértem mondja el, hogyan telik el ez a napja. 

Szépen el is sorolta a dolgokat, amiket tesz és végez, de nem a képzeletbeli „minden jól sikerül” napról beszélt. Egy átlagos napját mesélte el, úgy, hogy abban "robotként" végezte el a kötelességeket.

Megkérdeztem tőle, hogy hol van ebben a történetben, mint ember, mint férfi, mint Laci. 

Nem tudott válaszolni rá. Megkérdeztem, hogy ilyennek képzeli valóban a „minden rendben van” napját? Megdöbbent és azt mondta, hogy ez egy átlagos napja volt.Így zajlanak a mindennapjai, majd hozzá tette, de tudom a feladat az lett volna, hogy képzeljem el, milyen lenne akkor HA … 

Miért nem engedi meg a fantáziájának, hogy a felszínre törjön? – kérdeztem.

A választ már tudtam, de fontos volt, hogy kimondja.

Mert amikor nem analizálhatok ki valamit, nem tudom leellenőrizni, kontroll alatt tartani a dolgokat attól tartok, hogy baj lesz belőle. – válaszolta már - már kisfiúsan. 

A problémái, és a diagnózisok egy gyökérről fakadtak és ez az önbizalom. 

Amikor megkérdeztem tőle, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy önbizalom hiányos, elhallgatott és sokáig rágta a magában ezt.Különböző magyarázatokat fűzött hozzá, de végül feladta a „kibújok a felelősség alól” című műsort, - szerencsére működött benne a tükörkép és a belátás.  

Kiteszteltem, hogy 8- 10 éves gyermekkorában egy nagyobb stressz érte az apja részéről.

Nem emlékezett semmi negatívumra.

Elmondása alapján csodás gyermekkora volt.

De a tudatalatti mást mondott ...

Mélyen, eltemette az összes kellemetlenséget amit megélt. 

Majd egyszer csak kinyíltak a szelepek: Laci pajkos gyerek volt.

Élvezte a szabadságot és a gyermekkort.Talán kissé csintalannak is lehet nevezni. Csúzlival verebekre lövöldözött.

Ezzel a gond csak az volt, hogy az ablakpárkányon ültek a madárkák … sejthető, hogy mi történt. 

Az egyik lövedék az ablakot találta el.

Az ablak mögött az édesapja egy igen fontos tárgyalásban volt éppen az üzletfeleivel. 

Laci elbujdokolt, annyira félt az édesapja szidalmától, melyet más esetekben is kapott. Elkülönült a külvilágtól és úgy élte meg, hogy szerethetetlen a tetteiért.

Nagyon félt, hogy kikap, amiért veszteséget okozott.

A magyarázkodás már eszébe sem jutott, hiszen édesapja rendszerint meg sem hallgatta mondani valóját. És itt ebben a történetben lapult az önbizalomhiány gyökere. Laci évek óta hordozta magában a kishitűség és az önbizalomhiány láncait. 

Az oldáson túl vagyunk. 

Mondhatnám, hogy a ma már felnőtt, felelősségteljes férfi megkönnyebbülten, és boldogan távozott. 

De ez nem igaz! 

Laci agyában keveregtek a dolgok.

Sok - sok emlék kívánkozott most a felszínre.

Nem is csoda, hiszen megnyitottuk a szelepeket. 

Megjegyezte: Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz szembenézni a múlttal, a gyenge pontjaimmal. 

Mesélni kezdett újabb és újabb gyermekkori csintevését. Azt kértem tőle házi feladatként, hogy szedje össze, írja le az eseményeket, az összeset ami csak az eszébe jut. 

A legközelebbi találkozás alkalmával szépen végig megyünk a történeteken. 

Természetesen sok-sok gyermekkori eseményből adódhat az önbizalomhiány. 

Meglehet kedves olvasó, hogy benned is ott lapul egy hasonló történet …

Írta: Kis Tahi Mária