A máj szervezetünk kitüntetett szerve, melynek központi szerepe van az anyagcserében és a méregtelenítésben is. A szervezetbe került káros anyagokat vagy a már felesleges molekulákat kiszűri, kiválasztja a vérből és lebontja azokat. Másik fontos feladata az epe termelése, ami az emésztéshez nélkülözhetetlen. Harmadik nélkülözhetetlen feladata a test számára szükséges fehérjék előállítása.

Tekintsük át röviden a májbetegségek típusait. Leggyakoribb akut betegség a fertőző májgyulladás, más néven hepatitis. Ilyenkor influenzaszerű panaszok jelentkeznek, fejfájás, hőemelkedés, esetleg hasfájás. Ezt követően jelentkezhet a sárgaság - először a szemben, majd a bőr is besárgul -, de nem kötelező. Vannak esetek, amikor a fertőzés tünetek nélkül zajlik. A másik akut megbetegedés a májtályog, ahol egy igen súlyos gyulladás lép fel és ennek tünetei a láz, májtáji fájdalom, esetleg hányás is jelentkezhet.

A krónikus betegségek közé tartozik a Hepatitis B és C vírusfertőzés.Szerte a világon mintegy 300-350 millió krónikus hepatitis-B fertőzöttet tartanak nyilván. Ez a világon a legelterjedtebb fertőző megbetegedés. Különösen veszélyes a hepatitis C, amely hosszú évek alatt májdaganathoz vezet. Mivel nincsenek markáns tünetei, a betegség évekig rejtve marad. Halmozott előfordulás van azok között akik 1992 előtt vért kaptak, ugyanis a véradók vérét ez előtt az időpont előtt nem szűrték.

Krónikus az alkoholos májbetegség, ami a fokozott alkoholfogyasztás következménye. Ezzel kapcsolatban tévesek az általános nézetek, hogy mennyi is a sok? Nem csak annak lehet alkoholos májbetegsége, aki „gyakran felönt a garatra”. Az egyéni érzékenységtől, testsúlytól és a fogyasztott alkohol minőségétől is függhet a betegség kialakulása. Mindezek alapján napi 1-1,5 dl égetett szesz, vagy ennek megfelelő 1,5 l sör vagy 1 l bor az a mennyiség, amely hosszú távon elfogyasztva, károsan hat szervezetünkre.

Másik fontos krónikus májbetegség az autoimmun alapon kialakuló betegség. Ilyenkor a szervezet immunrendszere önmagát támadja, és hosszú éveken át rombolja a máj szerkezetét, működését. Szerencsére jelentős a regenerálódásra való képessége és a tartalék kapacitása. Ezért a funkció csökkenése ellenére képes tartósan kiszolgálni szervezetünket, látványosabb tünetek nélkül.

A krónikus májbetegségek vége mindig a májzsugor, ami azt jelenti, hogy májunk az eredeti méretéhez képest jelentősen csökken, a sejtek kötőszövetesen átalakulnak, elvesztve funkciójukat, illetve egy részük elhal. Ez a fajta károsodás már visszafordíthatatlan.

Nézzük meg, hogyan juthatunk el idáig. A végstádium előtt a betegségnek még két állomása van.

Az első stádiumban zsírmájról beszélünk, amikor a májsejtekben megnő a lerakódott zsír mennyisége, és ilyenkor a máj megnagyobbodása észlelhető.Teljes regenerálódást érhetünk még itt el, ha megfelelően beavatkozunk és támogatjuk májunkat.

A második állomás az un. gyulladásos zsírmáj, mikor a sejtek duzzadásán túlmenően az érzékenység, időnként a fájdalom is megjelenik. Sajnálatos módon a sejtek kötőszövetes átalakulása már megkezdődik, és csak részleges regeneráció érhető el. Ebben az állapotban megnő a májrák kialakulásnak veszélye is. 

Mit is jelent a helyes terápia, a támogatás, mi a regeneráció módja?

A máj csak egy bizonyos mennyiségű káros anyagot tud feldolgozni és hatástalanítani. Ha a kapacitásán felül kapja ezeket a romboló anyagokat, a megmaradt aktív méreg a májat támadja meg. Itt lehet segíteni! A máj funkcióját kiegészítjük természetes anyagok bevitelével. Ilyenkor U-vitamint, cysteint, glutaminsavat, ornitint, metionint, aszparaginsavat és az orvos által előírt vízhajtót, vérnyomáscsökkentőket is alkalmaznunk kell.

Mi a legegyszerűbb útja annak, hogy tudomást szerezzünk májunk működéséről?

Évente egyszer elmegyünk a háziorvoshoz teljes vérképet csináltatni és ha a májenzimek bármelyike (GOT, GPT,GGT, LDH, ALP) a referenciaérték fölé emelkedik, akkor gondoljunk valamilyen májkárosodásra és beszéljünk orvosunkkal.   

Berkes Judit