A természetes gyógymódok közül talán kevésbé ismert a gemmoterápia, vagyis a rügyekkel, csírákkal és a különböző fiatal növényi hajtásokkal, embrionális szövetekkel való gyógyítás. Hogyan, mire használhatjuk?

A rügyekkel való gyógyítás, vagyis a gemmoterápia lényege, hogy a növények embrionális részeiben, így a rügyekben, csírákban, magvakban és fiatal hajtásokban nagyon sok értékes ásványi anyag, vitamin, növényi hormon és a fitoterápiában is használatos hatóanyag található, ráadásul sokkal nagyobb koncentrációban, mint a már kifejlett növényekben.

A gemmoterápiát a huszadik század második felében fedezték fel és alakították ki, különösen Franciaországban, Olaszországban, Csehországban elterjedt természetes gyógymód.

A rügyeket, illetve a belőlük készített kivonatot elsősorban a szervezet méregtelenítésére, a kötőszövetekben felgyülemlő folyadék és méreganyagok eltávolítására alkalmazzák. A gemmoterápia hívei szerint a szervezetünkben a környezetszennyezés, az egészségtelen életmód, a túl sok feldolgozott élelmiszer, a dohányzás, a gyógyszerszedés stb. miatt nagyon sok méreganyag halmozódhat fel, ezek pedig hátráltathatják a szervezetünk megfelelő működését, és akár betegségeket is okozhatnak.

A gemmoterápia kezelési módszere szerint először a szervezet méregtelenítését kell elvégezni, elsősorban a nyír, a bükk, illetve a tölgy rügykivonatával (vagy ezek kombinációjával). Ez a méregtelenítés megelőzi a többi gemmoterápiás készítmény alkalmazását és felkészíti a szervezetet a rügyterápia további részére. A rügyterápia során egy vagy több készítményt alkalmaznak a páciens egyéni szükségletei, panaszai szerint.
A gemmoterápiás kúra általában néhány hónapig tart, előnye, hogy más gyógymódokkal is kombinálható. A rügy kivonatú tinktúráknak széles sklálájú hatása van: növelik az immunitást, javítják a központi idegrendszer működését, javítják és fiatalítják a szervezetet, hatnak konkrét panaszoknál illetve a betegségek megelőzésében jótékonyak.

A gemmoterápiás készítmények alapja a tinktúra készítése. Ehhez a frissen leszedett rügyeket, csírákat megtisztítják, kezelik, majd azonos mennyiségű alkoholba és glicerinbe keverik. Az alkohol-glicerin mennyisége nagyjából a hússzorosa a növényi részek súlyának. A keveréket egy hónapon keresztül hűvös, sötét helyen érlelik és bizonyos időközönként megkeverik. A kész keveréket állandó nyomás alatt többször megszűrik, illetve állni hagyják. A kész keveréket hígítják, majd ez a kivonat kerül kereskedelmi forgalomba. A rügyterápia során ebből a kivonatból naponta több alkalommal tíz-húsz cseppet kell elfogyasztani.

A leggyakrabban alkalmazott rügykivonatok közé tartozik a tüdőt gyógyító és erősítő mogyoró és gyertyán, a szív- és érrendszerre ható olíva, mandula, galagonya és vadgesztenye; az emésztést és a májat támogató rozmaring, füge és boróka; a mozgásszervi panaszokra javasolt fenyő. Az ekcémás bőr gyógyítója a cédrusrügy.

Méz és rügykivonatok, az úgynevezett gemmoglükánok együttes felhasználásával még jobb eredményeket érhetünk el. A méz gyógyhatása régóta ismert, az értékes glükóz és fruktóz mellett ásványi anyagokat, enzimeket és szerves savakat tartalmaz. Antibakteriális és vírusellenes hatású. A mézhez adott gemmoterápiás készítmények ezt a hatást tovább fokozhatják.

Forrás:http://www.hazipatika.com