Dr Shao Bai Jun

A Hagyományos Kínai Orvoslás doktora, kutató orvos, akupunktúra szakorvos
Dr Shao Bai Jun a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Szövetségének elnökhelyettese, 1986-ban végzett ChangChuen Hagyományos Kínai Orvvostudományi egyetemen. Még ugyanabban az évben Kína legmagasabb rangú kutatóintézetében: a pekingi Országos Hagyományos Kínai Orvostudományi Akadémia Kutatóintézete Akupunktúra- és Moxaterápiás Klinikáján kezdett dolgozni. Ott eltöltött több éves gyógyítói és kutatói munkájával alapozta meg szaktudását. Ez -még Kínában is- kivételes lehetőségnek számít!





A Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO), Traditional Chinese Medicine (TCM)
A több mint 2500 éves Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 1962-es Alma Ata-i nyilatkozatában is elismerten hatékony, teljes értékű gyógyászati rendszer, amely ma is folyamatosan fejlődik.

Kínában az orvostudományi egyetemeken a hivatalos képzésben a hagyományos orvoslást tanítják, így az ott végzett orvosok kiválóan ismerik az ősi módszereket, de emellett természetesen tanulják és alkalmazzák a legmodernebb nyugati orvostudomány elméletét és gyakorlatát is!

A HAGYOMÁNYOS KÍNAI ORVOSLÁS BEMUTATÁSA
Kína a világ egyik ősi civilizációjával rendelkező országa. A hagyományos kínai orvoslás a kínai nemzet kulturális kincse. Az emberi életre vonatkozó tudatos kutatás évezredek óta felhalmozott tapasztalatainak kikristályosodása. Erőteljes, eleven, tökéletesen kidolgozott elmélettel rendelkezik, melyhez kiváló gyakorlati alkalmazás társul. Hagyománya folyamatos, igen jelentősen hozzájárult a kínai nemzet felvirágzásához és nagymértékben gazdagította az emberiség orvostudományának , civilizációjának történetét.
A hagyományos kínai orvoslás az ókorban fejlődött ki, amikor még nem jöttek létre modern tudományok, technikák és egyéb feltételek,csak makro-és felszíni jelenségekből következtethettek az emberi test funkcionális változásaira. A kínai orvoslásból egyedülálló, sajátságos orvostudomány alakult ki, melynek elméleti alapjául a természettudományok és filozófiai elméletek szolgáltak. Ezért a kínai orvoslás tudománya, mint filozófiai szisztéma, még mindig titokzatos és rejtelmes az emberek szemében,sok elemét még nem ismeri a modern tudomány.
Lehet, hogy a mai modern tudományok még nem eléggé fejlettek ahhoz,hogy megfejthessék a hagyományos kínai orvoslás minden rejtélyét. A nyugati orvoslás a modern tudományokból és technikákból merítve folyamatosan fejlődik. A nyugati orvoslás legfőbb elméleti alapjait a morfológia / alaktan / és anatómia képezi. A kínai orvoslást es az nyugati orvoslastól a (xing) test és a (shen) lélek,valamint az alakosság és alaktalanság közötti kapcsolat különbözteti meg.
A diagnosztika szempontjából a hagyományos kínai orvoslás a gondolkodásra és a logikára támaszkodik, míg a nyugati orvoslásnál a diagnosztizálás többnyire a műszerek segítségével történik,és az objektíve szemmel látható anyagi formák alapján lehet csak a betegséget megállapítani.
A gyógykezelés terén a nyugati orvoslásra tüneti és oki kezelés a jellemző. A kínai orvoslás hangsúlyozza az egység szemléletet, vagyis a tüneti és külső oki kezelés alapján kivizsgálja a kórok keletkezését,célja az emberi testben a jin és a jang ( pozitív és negatív)egyensúlyba hozatala. Ezt úgy nevezik ,hogy a kínai orvoslás a kórokozók,az alapvető okok kezelésére törekszik.

A hagyományos kínai orvostudománynak két fő jellemző vonása van:
1. Az egység koncepció:

a: Az emberi test egy szerves egység: a hagyományos kínai orvostudomány úgy vélekedik,hogy az emberi test különböző szövetei és szervei különböző funkciók ellenére élettanilag összefüggnek, kórtanilag pedig egymást befolyásolják. Diagnosztikailag a külső, részleges reakciók és változásaik alapján megállapíthatók a belső szervek kóros elváltozásai,míg a részleges kóros elváltozásokra az egység szempontjából kiindulva meg lehet határozni a kezelési eljárásokat.
b: Az ember és a természet egységessége: az embernek, mint a természetben élő lénynek elszakíthatatlan kapcsolatai vannak a természettel. Ahogy az ókori kínaiak mondták: - az föld(természet) és az ember kölcsönösen hat egymásra, a föld és az ember egységet alkot. - Az földnek négy évszaka, az embernek négy szezonja van. A természet megmozdulásai és változásai (időváltozások, éghajlatok, földrajzi fekvések…)befolyásolják az emberi testet,melynek élettani funkciói is megfelelően változnak.