A Családfelállításról Mi emberek egyediek, egyéniek vagyunk, egy vonásunk azonban közös: mindannyian egy adott családba születünk. Nem mindíg tudatosul azonban bennünk, hogy családi kapcsolataink milyen mély hatással vannak életünkre. Családunk egy élõ rendszer, amely tudattalan és következetes törvényszerûségek alapján reagál mindenre, ami a család tagjaival történik. Ha valamelyik családtag rosszul érzi magát, a hagyományos orvoslás rutinkezelései kevéssé hatékonyak, amíg nem ismerjük az okokat és összefüggéseket a családi rendszer lelki múltjában. Az állítás során az érintett a csoport résztvevõibõl személyeket választ ki családtagjainak megszemélyesítésére, s elhelyezi õket a csoport által körbefogott térben. A felállított személyek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, viselkedése láthatóvá, értelmezhetõvé teszik azt, ami addig rejtve volt. Sokszor már az alapbeállításból felismerhetõ, hogy hol van zavar a rendszerben. Ezután következik a konfliktus jellegének és okainak feltárása, feldolgozása és feloldása. A családfelállítás a rövid-terápiás módszerek közé tartozik. Természetesen nem helyettesítheti a hosszú-terápiás, vagy gyógyszeres kezelést, de esetenként segítséget, iránymutatást adhat úgy a páciensnek mint kezelõjének. Krónikus betegségeknél a családfelállítás rávilágíthat a betegség keletkezésének lelki okaira, s ezzel hozzájárulhat a gyógyulás elõsegítéséhez. Bert Hellinger született: Anton Hellinger, német, pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius. A keresztségben az Anton nevet kapta, késõbb maga vette fel a Suit Bert nevet (Szent Suitbert után aki a frizek apostola, vándorpüspök volt). Hellinger filozófiát, teológiát és pedagógiát tanult. Tanulmányai után 16 éven át egy katolikus misszionárius rend, a Kongregation der Missionare von Mariannhill tagjaként Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Itt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentõsége és gyógyító ereje van az õsök tiszteletének. Visszatérése után pszichoanalitikus lett, majd a csoportdinamika, a primérterápia, a tranzakció-analízis és különbözõ hipnoterápiás eljárások hatása alatt kialakította a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családfelállítást. A módszert számos területen alkalmazzák, például a pszichoterápiában, a pszichoszomatikus orvoslásban, az életvezetési és nevelési tanácsadásban, a tágabb értelemben vett lelki gondozásban. Bert Hellinger a Rupert Sheldrake által megfogalmazott morfogenetikus mezõ erõterében uralkodó törvényeket figyelte meg, és azokat A szeretet rendjei címû mûvében fogalmazta meg. Terápiájának lényege a mezõben lévõ rendek helyreállítása. A mezõt ma szívesen nevezi szellemi mezõnek. Bert Hellinger gondolkodásmódja áthidal minden ideológiát, fölöttük áll, a létezés középpontjára figyel, ahol már vagy még nincsenek szavaink. Egy jellemzõ mottója: "A legmélyebb valóság nem a boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégsõ valóság. Hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni, valószínûleg azzal áll kapcsolatban, hogy a fájdalom teszi lehetõvé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitõl. Ha összességében nézzük az élet valóságát, akkor azt látjuk, hogy átmeneti és mulandó. Mögötte azonban valami maradandó hat, bármi legyen is az. Nem tudom, és nem is akarom definiálni. Ám a fájdalom arra utal, ami mögötte van. A fájdalom teszi lehetõvé, hogy meglássuk és elinduljunk felé." Bert Hellinger, bár világszerte elismert pszichoterapeuta, kritikusai mégis szemére vetik, hogy nincs elismert pszichoterapeuta diplomája. Az egyházaknak is dilemmát okoz a vele kapcsolatos állásfoglalás, hiszen a papi rendbõl kilépett, nem tartozik egyházhoz, mégis egész lénye mély hitet sugároz, módszere pedig sokaknak adja meg a testi-lelki gyógyulást, a lelki békét.